Kívánság:
Mobiltelefon
Vojta egy fiatal tinédzser, aki rákos, és még csak kezelései elején jár – alig néhány hónapja kezelik. Édesanyja szerint a kemoterápia első szakaszát nagyon rosszul viselte – aktív élethez volt szokva, és nem tudta elviselni sem a hosszú kórházi tartózkodást, sem a fizikai gyengeséget és az elszigeteltséget. Lassan azonban kezd javulni a lelki állapota. Vojta lelkiismeretesen átgondolta a kívánságát, és nyaralás, illetve egy új mobiltelefon közül választott.
Írásba foglalt kívánság:
A találkozón egy kedves, kissé félénk és mindenekelőtt nagyon szerény fiú várt ránk. Sokat gondolkodott a kívánságán, és végül úgy döntött, hogy a nyaralás lehetőségével ezúttal nem él. A kezelés elején jár, és az úton csak két éven múlva vehetne részt. Ő azonban nem szeretne ilyen sokáig várni.
Végül a fő favorit a mobiltelefon lett. Az ő telefonja már régi, az akkumulátora sem bírja már sokáig, és nem tud rajta játszani. Egy új mobiltelefon segítene neki túlélni a kórházban töltött hosszú napokat. Ugyanakkor ez egy kicsit csalásnak is tűnt számára – a részmunkaidős állásából szeretett volna egy új telefonra félretenni, és azt saját magának megvenni. Butaságnak tartotta, hogy mástól kérje. A mobiltelefonok a gyerekek meglehetősen gyakori kívánsága, és ennek mindenféle oka van. Valaki, akárcsak Vojta, szeretné a végtelenül hosszú kórházi órákat lerövidíteni, zenét hallgatni, videókat nézni és játszani rajta. Egyeseknek ez az egyetlen módja annak, hogy tartsák a kapcsolatot a barátaikkal vagy a családjukkal. Legalább ily módon a baráti társaság része lenni. Vojta számára az volt a fontos, hogy szórakoztassa őt, és hogy sokáig tartson. A kívánságokról folytatott beszélgetésünk is ebben a szellemben zajlott. Az iPhone 12 modellt választotta. Említettük, hogy vannak újabb modellek, különösen, ha azt szeretné, hogy a mobilja minél tovább tartson. Vojta ezt határozottan visszautasította – ő a „tizenkettest” választotta, és ő ezt szeretné.
Végül megkérdeztem, hogy hiányzik-e még valami. Bármilyen apróság, ami a kívánságot a legnagyobbak közül is a legnagyobbá tenné. Nyilvánvaló volt, hogy Vojta valamin töri a fejét, de szégyellte kimondani. Nem akart szerénytelennek tűnni. Miután még egy darabig beszélgettünk, és biztosítottam, hogy minden rendben van, úgy döntött, hogy elárulja, mit lehetne még a kívánsága része. Izgatottan vártam, hogy megtudjam, miről is van szó. Végül Vojta szégyenlősen elárulta, hogy szeretné, ha kaphatna még egy töltőt is a mobiltelefonjához, mivel iPhone-os töltője még nincs.
A kívánság teljesítése:
A kívánság teljesítésével járó felelősséget végül Matyi vállalta. Hasonló elektronikai vásárlásokhoz az Alza-t használjuk, amellyel évek óta kiváló a különböző kedvezményekkel, ingyenes szállítással, stb. is járó együttműködés. Védőfólia felragasztását is megrendeltük, hogy minden készen álljon, és a telefont minél hamarabb átadhassuk. Vojtát ekkor ismét hosszabb kórházi tartózkodás várta, és szerettük volna, ha az új telefonja már nála van, amikor a kórházba kerül. Mint mindig, ha valami túl egyszerűnek tűnik, akkor mindig akad egy bökkenő. A védőfóliát rosszul ragasztották a telefonra, és semmiképpen sem szerettük volna így átadni Vojtának. Siettünk hát a panasszal, vettünk egy új fóliát, és mindent szakemberre bíztunk – vagyis az apró részletekre odafigyelő kollégánk nem remegő kezére. Így végül a telefonhoz az adapteren és a töltőkábelen kívül nem vásároltunk semmilyen kiegészítőt.
ÉS HOGY SIKERÜLT AZ ÁTADÁS?
Elmentünk meglátogatni Vojtát, és átadtuk neki a csomagokat. Lassan elkezdte kicsomagolni az egyik csomagot a másik után, nagyon igyekezett nem meghatódni. Édesanyja azonban, aki hihetetlenül melegszívű ember, nem tudott ellenállni. Magától mesélte el, hogy milyen nehéz volt neki az elején jelentkezni és elfogadni a segítséget, de hogy most hihetetlenül boldog. Számára az a teljesült kívánság, hogy Vojtát újra mosolyogni és boldognak látja.
Vojta fülig érő szájjal mosolygott, gondosan megvizsgálta minden egyes kicsomagolt doboz tartalmát, majd félretette őket. Még a telefonját sem kapcsolta be, csak letette az ágyra, és tovább beszélgetett velünk. Kicsit meglepődtünk ezen, és azon tűnődtünk, hogy vajon nem szégyelli-e magát előttünk. Én a helyében már rég bebújtam volna egy sarokba, és felfedeztem volna, hogy mit tud az új telefonom. Nem úgy Vojta, ő azt mondja, udvariatlanság a telefonban turkálni, ha az embernek vendégei vannak, és mindent kipróbál majd, miután elmentünk.
Visszajelzések
Ebben az esetben Vojta édesanyjától (hadd idézzem):